Gyetyaláng

Összes megtekintés: 100 

Láttam gyertya lángját, a széllel küzdeni,
Sercegve pislogva, utolsót lobbanni.
Vihar kerekedik, kioltja hirtelen,
Megmarad utána, bánat a szívekben.

Nem lobog a lángja, már kihalt a fénye,
Fekete üresség, lett az örök léte.
Virágok kinyílnak, koszorúba fonják,
Frissen ásott földet gyorsan beborítják.

A hajnal fényében, új gyertyák gyulladnak,
Új életre kelve, lángolva lobognak.
Ragyoghat a napfény, süthet az ablakban,
Szeretett gyertyáink kialszanak sorban.

“Gyetyaláng” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Magdika!
    Nagyon szép,megható versedet szeretettel olvastam!
    Igen,a gyertyak minket is megszemelyesitenek,
    Gyertyákként múlunk ki mi is e világból.
    Gratulálok szeretettel…Babu😘😘😘

  2. Drága Klárika!

    Ez a gyertyaláng egy nagyon kedves rokon, korai távozasa miatt íródott,
    Sok szeretettel köszönöm latogatásodat és kedves szavaidat,
    Magdi 🔥🌾💐

  3. Drága Magdikám!
    Szomorú, szép sorokban láttad a “gyertyaláng” fényének
    üzenetét.
    Szeretettel gratulálok: Klári😍

Szólj hozzá!