Porszemnyit

Nem vágyom én másra

csupán egy szabad világra

nem kell nekem palota

sem kis hajó,sem más csoda

nem vágyom el már sehova

életteremet szeretném vissza

nem bánom a sáros utcát

hisz léptem benne eleget

tiszta fénylő eget szeretnék

csodálni veletek,ahogy csillag-

hullás idején egy-egy csillag

elhagyja a kék eget.Semmi

mást nem kérek, csak élhető

napokat és pár évet, hogy élvezzem

még azt a csodát mit nekem is

megadott a világ,azt a semmit, az

a porszemnyit.

Kondoros 2020 november 8 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

“Porszemnyit” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!

    Kitartást és türelmet tudok kívánni, talán egyszer véget ér ez a rémálom.
    Szeretettel kívánok, minden jót.
    Magdi🥀

  2. Kedves Rzsike! Én a napokban utaztam, úgy elfáradtam, mint még soha. A maszk a szemüvegeseknek egy plusz átok (jó, tudom mindenkinek). Versed nagyon jól érzékelteti, hogy mennyire hiányzik a normális egyszerű életünk. Szeretettel olvastalak: Éva😷😩

  3. Csak reménykedni lehet kedves Rzsike.
    Minden jót, egészséget a kedves családodnak.
    Versedhez szeretettel gratulálok💗💗💗
    Ica

  4. Kedves Erzsike!

    Bizony, nem vagy egyedül vele, nagyon nehéz elviselni ezt a járvány miatti állandósulni látszó bezártságot, korlátozást, de ez is végetér egyszer. Remélem, hogy megéljük.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!