Itt állok az őszben, színes avarban,
egy-két pillanatra mégis zavarban.
Vonagló folyóban mereng tekintetem.
Magányos fákat ringat az őszi szél.
Tavaszi lázban égve, rőt levelekkel
habfehér álomba dőlt a cseresznyefa.
A mandulafa is csak álmában virágzik,
de a tavasz ott tenyészik sejtjeikben
lángoló, hű esküvel a tél jelmezében.
Megfáradt pillanat a csendes őszi este.
Elszállni készül az idő a végtelennel,
álmában mosolyog, vérzik, és marad.
“Szembesítés” bejegyzéshez 5 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
„Megfáradt pillanat a csendes őszi este.
Elszállni készül az idő a végtelennel,
álmában mosolyog, vérzik és marad.”
Szépen fogalmazott, csodálatos sorok.
Szeretettel gratulálok.
Mária
Köszönöm Magdi a gratulációdat💞
szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Sok szetetettel gratulálok szépséges versedhez,
Magdi💓🌾
Köszönöm kedves Rita, hogy olvastad!💗
Szeretettel láttalak
Ica
„Megfáradt pillanat a csendes őszi este.”
Szeretettel olvastam szép őszi versed.
Rita🌷