Megfagyott láng

Higgadt perceimben könnyebben
súgom meg a fájdalmat,
hogy vesztett lett a harc
egyetlen perc alatt,
terv az terv maradt, élve éretted
s egy nagy zűrzavar.

S mint mesékben a varázsszavak
titokban maradtak,
vékony hajszálak gyűrt unalma
tekeredett lucskosan
húsunkba marva tiszta nyugalmát,
nyaldosva múltunkat.

Illatok szállták meg a hidegséget
fázni kezdtem akaratlan,
megszállt a rosszkedvűség hatalma
s válasz nélkül hagytalak,
a szobában meleg volt,szédelegtem
szerettelek ,akartalak.

S ványadt álmaink keserű keserve
hirtelen elszakadt
a hódító gyönyör, mit úgy őriztem
szégyellte magát,
testünk rongyos lett,megfagyott a lángja
zúzmara szállt a fájdalmunkra.

“Megfagyott láng” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Gugi!
    Nagyon örvendek ,hogy tetszett a versem!
    A szavak jönnek maguktól ,amit érzek azt jelenti.
    Ha pontosan leírók mindent, amit érzek a lelkemet összekötöm a testemmel!
    Nagyon szépen köszönöm,hogy ilyen figyelmesen olvastad.
    Sok szeretettel…Babu😄

  2. Drága Eva!
    Ezt a versemet fájdalommal is írtam!
    Lehet azért lett olyan különleges!
    Nagyon szépen köszönöm,hogy átérezted a fájdalmamat!
    Sok szeretettel…Babu😘

  3. Kedves Babu! Ez a vers annyira különleges, nagyon szépre sikeredett Babu. Fájdalmasan szépre. Szeretettel olvastalak: ÉvA😪

  4. Kedves Babu! Kiemelném a szép szófordulatokat (pl:vékony hajszálak gyűrt unalma,…ványadt álmaink keserű keserve,…hódító gyönyör,…stb)
    A fájdalmas versek is lehetnek szépek! Kösz! Szeretettel:Gugi

  5. Drága Babu!
    testünk rongyos lett, megfagyott a lángja
    zuzmara szált a fájdalmunkra.
    Kár, hogy ki aludt a láng, tetszett szép, szomorú versed.
    Szeretettel Rózsa🌹

Szólj hozzá!