KEND URAM NAPJAI . . .

KEND URAM NAPJAI . . .
( harmadik ének )

Történt egyszer a Kendéknél ,
Februárban nagyon rég !
Történt bizony nagy esemény ,
Munkát kapott Kend a vén !

Dolgozok én , mondogatta ,
Büszkeségből mondogatta !
Fűnek – fának is el mondta ,
Nem leszek bugyli Miska !

A felesége csak nézte , nézte ,
De hangos lett a Kend végre !
Sürgött – forgott és rá-rá nézett ,
Közben , mosoly jött a szemére !

Kendem gazda ; lett már munka ,
Lesz e pénz majd a markodba !
Az Isten tudja mi lesz ottan ,
Meg ne szakadj majd a munkában !

Pénzt nem kapott az asszonyától ,
Hogy ne essen ki a markából !
Csak cigarettát , jó dohányból ,
Hogy ne lesse ki más szájából !

Így telt el a napja az nap estig ,
Boldog is volt Kend , nap nyugtáig !
A munkáját az úton nem felejti ,
Az otthonában magát védi !

Le vetette a két bakancsát ,
Amit sokszor ő eszkábált !
Egy kanál zsírral bezsírozta ,
Egy kefével rácsiszolta !

Majd ezt mondta asszonyának :
El fáradtam , pénzt nem kaptam !
Pénzt majd csak akkor adnak ,
Ha majd el telt egy hónap !

Vacsorázzunk , együnk , igyunk ,
Ágyba feküdjünk és nyugodjunk !
A testünk majd így jól megújul ,
Könnyebb lesz az új napunk !

Majd , hogy tevét el ne hagyja ,
Ágyba bujt ő azon nyomban !
Az ágyban csak dunnyog-morog ,
Forgolódik és nagyon mocorog !

Lábát rakja erre , meg ara ,
Ha meg unja ; ikszbe rakja !
A kezeivel tépi gyúrja a
Párna csücskét , és fejét fogja !

Vajon mi lehet szegény baja ,
Hogy ily nyugtalan Kend a gazda !
Aztán ezt szavaival nem mondja ,
Csak mind ezeket ki gondolta !

Mégis Kendem már is mondja ;
Mogorván ezeket hallhatóan szólja !
Ha én most nem volnék józan ,
Nem hallanám a mondásotokat !

Ha én naponta nem lehetek veletek ,
Ti mind el veszítenétek a fejeteket !
Így morgott és dunnyogott ,
Aztán rá gyújtott , az udvarra rontott !

Mert Sokszor elfelejti szegény ,
Hogy minden az ajtót bezárták rég !
Így este , nyugvása a bal szerencse ,
Azokat végig járja , halkan , csendben !

A sok ajtót újból nézi , megvizsgálja ,
Nehogy egyiket nyitva találja !
Mert akkor felhangzik a Kend lármája ,
A fekvő minden személy alva is hallja !

Le feküdni újból csak akkor tudott ,
Ha már minden ajtót zártnak látott !
De ha valaki szükségből ismét kiosont ,
Kendem az ajtókon újból vizsgálódott !

A felesége ilyenkor mindig ülve várta ,
Ha visszajött , gyorsan mellé parancsolta !
A párja Kendet kedvesen simogatta ,
És el aludtak mint a letett bunda !

( Írta : luicic : Lajos Nagy , Kaposvár )