A Szultán és a jós

Kíséret nélkül sétált az utcán.
Aki látta, izzadság jelent meg homlokán.
Hajlongtak előtte jobbra balra.
Süteményére diót szórtak, rá a habra.

Így múlatta vidáman az időt.
Banyát lát. Lábán papucsot, fején kendőt.
Lassan asztalához csoszog,
Majd a deszkákon hármat kopog.

Fiatal ifjú tenyered tartsd ide.
Különös csillogás van szemeidbe.
A szultán várja , mit lát jövőjébe.
Valami jót mondj a jövő évre.

Látom az utad.
Most még bölcs vagy.
De bűn terheli lelked,
Ha mit tervezel megteszed.

Igen , szólt a szultán.
Háborúzni kéne több év után.
Elbuksz ha harcba szállsz.
Népednek vígság nem jut csak gyász.

Ezért kibékült ellenségével,
Békében élt szép feleségével.