Közeleg a tél

Közeleg a tél

Nyomomban lassú pára, a köd tüllruhája
kicsit pihenni ledől az avar bíborágyára.
Már nem gyújt parázzsal az őszi kaland,
csak hallgatom, ahogy recsegnek a fák
a szélben, ritkuló lomb hullong utánam.
Megbújtak a rőt avar alatt a fáradt illatok.
Alig van pár napsütéses óra, még vajúdik
a végtelen egén a fény, már oly közel a tél.

“Közeleg a tél” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Ica!

    Csodálatosan szép versedhez szeretettel gratulálok,
    Magdi ❄️🥀

  2. „Alig van pár napsütéses óra, még vajúdik
    a végtelen egén a fény, már oly közel a tél.”

    Szeretettel: Rita🌷

  3. Kedves Ica!
    Hangulatos, szép képekkel láttad a közelgő telet, ami bizony márt itt jár a „kertek alatt”.
    Szeretettel gratulálok versedhez: Klári🌨

Szólj hozzá!