Összes megtekintés: 138
Amikor verset ír az ember…
felelősséget vállalva
érezze magát érettnek
hogy kiálljon minden szava
minden gondolata mellett
magát pártütő istennek
vagy összetépett léleknek
érezve kinek nagysága
koszorúra bíborra termett
megteremtve az íráshoz
minden okot és feltételt
hogy oda ajándékozza
és hogy adhassa mindenét
mint akit a sorsa újra
megáldott és újra felnégyelt
a távoli partok felé
vetve vágyón tekintetét
hogy magában ösztöneit
végső tökélyre fejlessze
mint akinek összevissza
a szája közben nem dadog
hogy magából démonait
kiűzhesse és kergesse
hogy megfogják századszorra
is lelkét az alkonyatok
mint akinek nem kell a gőg
a hazugság és a mákony
akkor is ha a munkáját
végig senki nem olvassa
nem járatva közben eszét
nevetséges kenyércsatákon
hogy a kipányvázott lelkét
újra megkorbácsolhassa
remélve hogy a végére
kiforr majd és kialakul
és hogy magát nem kímélve
fel nem hiába áldozta
hogy talán nem értelmetlen
hogy talán nem hasztalanul
hogy a szárnyát nem hiába
húzta verte és sározta
elfelejtve mindazt amit
belesulykoltak és tömtek
elengedve füle mellett
hogy ki megint hogy nevetik
azok akik sosem lesznek
mellette a legkülönbek
hiába üvöltik átkuk
róla egész az egekig
mint aki új erőt és új
ihletet magából merített
hiába látják bele a
nyomorékot és a bénát
hogy a mélybe húzva köré
fonják a gyökereiket
hogy árnyéktalannak lássa
ő is csupán az árnyékát
hogy ne lássa a titkokat
és hogy ne lássa a távolt
hogy jobb volt amíg cinkosként
ő is csak csendben hallgatott
nem akarva álmainak
versben ütni újra tábort
lesöpörve a szívéről
a ködöt és a hóharmatot
mint akit semmi vissza nem
tart és meg semmi sem gátol
hogy ne lehessen övé is
a félelemnek túlzása
megszabadulva a kígyók
és a varjak csapatától
nem érdekelve az átkok
újra felzsivajgó zúgása
úgy érezve nála jobban
minderre senki sem áhít
ha vele nem is számolnak
és vele nem is törődnek
hogy a láz elöntse megint
egészen a homlokáig
hiába mondják újra a
virágát virágölőnek
Móritz Mátyás
2020. Augusztus 21. Péntek
Budapest, Csepel
Szenvedélyes vers, valóban csak így érdemes írni, ha van mondanivalónk és hiszünk abban.
Szeretettel: Rita🌷