Rögeszme…

Hétköznapi pszichológia…

Rozsdásan nyikorgó, olajozatlan, de nevetséges indulatok,
Mit kísér az agyament, leragadt, végzetesen eltorzult eszmeiség…
Ha már súlyossá torzult rögeszme, és töredezettek a tudatok,
Akkor
Ez már jóvátehetetlenül a lét halála, hiányos zeneiség.

Torzult lélek, töredezett ész… rögeszmés, beteglélek észkanyarok.

Vecsés, 2018. január 1. – Kustra Ferenc

“Rögeszme…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Rita kedves, jól sikerült kiválasztani a mondatrészt, ami az egész művemnek a -mondhatni- konklúziója!
    Köszönöm a látogatásodat:
    Üdv/Feri

  2. Tibor kérlek, nem igaz az biza’!
    Jó, hogy olvastál, köszönöm!
    Üdv/Feri

  3. Kedves Feri !
    Azt mondják, az idő mindent megjavít !
    Üdvözlettel
    Tibor

Szólj hozzá!