Vágy a mában

Keresek egy régi, boldog múltat,
az utamat hosszútávon kutatom,
a szavak bennem rég elpusztultak,
hogy a hiány s az üresség fájjon..

Kifolyt belőlem minden, mi szépség
s bár itt vagyok de szívemben éhség,
csókok helyett csak vágy gyűlt a mába
így rekedtem benned mint egy árva.

Tüzes lámpák alatt néha felzokogtam
ó, hányszor adtak nekem más szerelmet
az enyém csak az, mit szívembe zártam
egy vízbe fojtott, keserves emlékezet.

Így maradhattunk egymásnak árvája
egy megtagadott múltért, semmiért,
fájdalmak ösztöne marakodik rajtam,
egy utolsó csók megfizetne mindenért.

Minden volt boldogság,mögöttem lohol
mit lassan-lassan belep az emlékezet,
fagyos álmok közt birkózom a széllel,
remélve, hogy egyszer veled találkozom.

“Vágy a mában” bejegyzéshez 8 hozzászólás

Szólj hozzá!