A könyv
Néhai barátom egykor sorolta,
harminc könyvét préselte a nyomda,
ámulásom határtalan, mondtam,
évtizedek alkotása sorban.
Mennyi elismerés kísérte útját,
emlékeit sorokba kaparta,
keze írásával a betűket rótta,
alig látott, de ez volt a dolga.
Egy alkalommal ámulatba estem,
az író hetvenhat könyvét említette,
csupa történelem, oly sok kutatás
tekintélyes életmű, nem vitás.
Csapdába estem, mert könyvet írtam,
folytatásként az lett másodiknak,
nem eszem, csupán szívem diktálta,
lelkem szavát osszam a világnak.
A szeretet által tettem dolgomat,
ezért sem vágytam babérokra,
vígaszt, bátorítást nekik küldtem,
örömüket fogadtam tiszta szívvel.
Örülök!
🌾💐🌷🌹🥀🌻🌼🌺🌸
🌺