dobosigyorgyne@gmail.com

Dobosi Györgyné
Bocsánat

Ím játszottam a szavakkal, mert
elvesztettem a féltő Múzsám,
temetem azt a síró hangszert,
ami muzsikál már ezután!

A fejem fölé hálót szövök,
a hangomat is elnémítom,
kérlelő vallomásod mögött,
fájó sebedet begyógyítom!

A hűvös, álmos hangját adta,
elragadta az álommanó,
– Hidd el Gyöngyhang; – ő már megbánta,
szívszakadva visszavár, anyó!

Bús könnyeimmel muzsikálva,
feloldom, hát minden bánatom,
hű szívemnek szerető árnya,
talán lehetek még támaszod!

Beleszövöm a lelkem hangját,
s tőle kérem a bocsánatot!
Múló Gyöngyhangnak a haragját,
szívében hordja alázatot!

Szólj hozzá!