Magam vagyok az ellentmondás.
A szabálykövetés és a lázadás.
Szabadságvágy és szolgaság
egyként jelen van bennem.
Egyszerre vonz és taszít el messze
a jövőm és az ismeretlen.
Élet és halál, halál és élet
körülöttem kering,
s ha titkokról kérdve az ég felé nézek,
az isten türelemre int.
Jobb kezével megáld, míg
bal kézzel könnyedén legyint:
ha eljön az ideje, gyermekem,
eggyé leszünk megint.
Könnyű neki, hisz’a végtelen idő
köréje teríti szárnyait,
de bennem az életvágy s
az elmúlás sóhaja
egyszerre feszíti vágyait!
Ki vagyok hát, és milyen vagyok?
Magam sem tudnám megmondani –
millió arcomból felém ragyognak
tudatom sokszínű szempárjai.
Magam vagyok az ellentmondás,
egyszerre vagyok gyáva és merész,
feloldhatatlan részekben élve
belőlem születik a végső egész.
