A kör bezárult

Földünk egy eldugott zugában élek,

pont úgy mint kik a bolygónk másik

oldalán élnek,és velem együtt félnek

A háború,most nem földrészeken

tarol, kicsinyke bolygónk minden

pontján ott van valahol

Anyáink fegyverek ropogásától

féltek, én meg a mentők szirénázására

összerezzenek, istenem mentsd meg,

nézek az ég fele, választ nem kapok,

magamra maradok,mint annyian

kik remegve menekülnének de nincs

hova, a kör most bezárult, s talán ez

bolygónk bosszúja,mert nem figyeltünk

oda,mikor sírt, mikor jajveszékeltek

a fák a hegytetőn, s mikor jégtömbök

szakadtak le a sarkokon, mi az úton

kocsijainkal száguldva tovább hajtottunk,

de most nincs hova, ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,

Kondoros 2020 november 16. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

“A kör bezárult” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!

    Verseddel, csak egyet érteni lehet, nincs hova menekülni, a sors elől nem lehet elbújni, csak annyit tehetünk, hogy türelmesen várunk és vigyázunk, magunkra és egymásra.
    Szeretettel olvastam,
    Magdi🥀🌻

  2. Szomorú, igaz sorok,most mi emberek vagyunk a céltáblák… Szeretettel olvastalak: Éva🌎🌍🌏🌎🌍🌏

  3. Kedves Erzsike!
    “bolygónk bosszúja…”! Igen! Nagyon jól láttatja remek versed jelen helyzetünket.
    Szeretettel gratulálok: Klári🌎

Szólj hozzá!