Kardot rántok, táj még hum.
Fényezni kéne, még berozsdáll!
Nem jő segítség…
*
Kardom, később is rántom,
Akkor már az utcán van mozgás!
Csak nincs segítség…
*
Kardom kirántva, tokja
Meg nincs is, magam erőlködők!
Kén’ már segítség…
*
Kardom, oly’ türelmetlen,
Már vagdalkozna, bele szúrna!
Nem kén’ segítség…
*
Kardom kísér, elmegyek.
Erdei kispad… álmodozás!
Harchoz… segítség…
*
Kardom, ma is csak pihent.
Hiánya: vér nélküli –jó- harc!
Fekszek… segítség?
Vecsés, 2020. november 17. – Kustra Ferenc – Emlékképek… íródott; anaforás senrjon csokorban és versszakos önrímbe. Rímképlet: 7-9-5 Hum = tájnyelvben: alszik.
Rita kedves, köszönöm, hogy a művemet tetszéssel olvastad!
Üdv/Feri
Tibor kérlek, nem számít semmi, így aztán köszönöm, hogy olvastál…
Azért jelzem neked operatív úton, mint amiben a művem is íródott, hogy ismereteim szerint a kardfényesítésben Te is jeleskedtél…
Köszönöm a látogatásodat.
Üdv/Feri
Kedves Feri!
Tetszéssel olvastam a versed.
Szeretettel: Rita🌷
Kedves Feri !
Szégyelem magamat, de nem értek e fajta verseléshez.Sokat veszítettem mióta elmentem
bepótolni már nehéz nekem.
Baráti szeretettel
Tibor