Blues

Összes megtekintés: 68 

Blues

A versekért szól a harang,
kongása reszketve,
szívemet fájdalom
feszíti keresztre.
Megkövült dobbanás,
szárny-szegett képzelet,
összeroskadt verslábakkal
könnyeznek a képletek.

Nem bokáznak ritmusok,
sem hexameterek,
nem jár táncot sok betű,
kihaltak az ötletek.
Nincs már ragrím,
s kecskerím,
se Nobel díjkiosztás,
megfestetlen költői kép,
s fantázia sírba szált.
Nincsen múzsa – áldást hozó,
sivárság a fejekbe,
üres szavak érzés nélkül
nem találnak lelkedbe.

Nem hull rám a hajnal pírja,
már barátok tollából,
magyar nyelvnek míves éke,
nem kacagtat kajánul.
Nem szór szikrát penge elme,
s a titok így örök marad,
mitől dobban spontán a szív,
ha a szerelem megragad.

Elbujdostak a jambusok,
s a haiku koszorúk,
megfeneklett ihlet árja,
az agyakba beszorult.
Csendben szól
a bluesnak hangja
gyászt ül a vers varázsa…
ha rombolsz ember,
s nem építesz…
a világod megbánja.

Cobblah Ilona

“Blues” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves József….
    azt a dicshimnuszt már megírtam 2007 – ben keress rá a profilomban…. A vers varázsa című írásomra 😀
    Szeretettel
    Ilona

Szólj hozzá!