Révész

Összes megtekintés: 42 

Révész

Vége a búnak,
Révbe értem!
Te voltál kit
Vártam,
S értem,

Mért volt
Sok érzelem,
Mit hittem
A lelkemen,
Ejtette tán
Sebet,
Csak átmenet

S hiszem,

Mit eddig
Szenvedtem
Kamatostól
Megnyertem,
Te voltál kit
Vátram,
– S bár volt, hogy
Tévedtem…

Most tudom,
Hogy igaz!!!
Pajzán álmokat
Kergetni többé
Nem fogok…

Karod a menedék,
Szeretni,
Mint soha még
Téged foglak
És sohasem…

Jöhet már más,
Az csak áltatás,
Egy lassan jött
Szerelem

Egy áldás…

Ki oly vágyat idéz
Mely érzést nem igéz
Senki már…

S hogy elmenj
Azt nem hagyom,
Nem eshet csorba
A vágyon, az álmokon,

De igazán szeretni
Van, hogy szellemi
Avatkozás szükséges…

De szívedből
Szeretni
Hogy akarod
Ölelni,

S mindent mit
Hoz,
Erről dönteni,

Te tudsz csak
Egyedül…

S szíved bár
Menekül,
De boldoggá tenni
Lehet, hogy már,
Csak Ő lesz képes!

“Révész” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Első gondolatom: két part között! Érezni soraidban a “sodródást”, végül talán a révbe érést.
    “S szíved bár
    Menekül,
    De boldoggá tenni
    Lehet, hogy már,
    Csak Ő lesz képes!”
    Kívánom, hogy így legyen!
    Szeretettel gratulálok versedhez: Klári

Szólj hozzá!