Kifakult ifjúság

Megosztás Nyomtatás 200 megtekintés 12 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Rohan az idő, elpattan, mint buborék.
Elsuhan az ifjúság, az alkony utolér.
Csendesen könny remeg szememben.
Eláztat csendben az esti álmos harmat,
friss csókokkal itat fel a fényes reggel,
mert vannak százával rózsák a kertben,
kincset szülnek, pirosat, sárgát, ó sárga-
rózsa az a kedvencem, az a lassan futó
ragyogja be a gyorsan múló kedvemet.
A híres csodákért rég nem állok hadba.
Pókok gyöngyfonalát csodálom ősszel,
a színes leveleket, hogy kergeti a szellő.
Elsuhan mellettem egy furcsa kis titok,
kifakult ifjúság, ami szép ajándék volt.

“Kifakult ifjúság” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  2. Kedves Ica!
    Csodálattal olvastam ezt a versedet is.
    Szeretettel.
    Magdi🍂🥀🌷

  8. Kedves Ica!

    Talán kifakult, de nem szürkül el, amíg élünk…
    Szemlélődő üzemmódba vált az ember, és az felidézi az ifjúságot.

    Nagyon szép, gratulálok!

    Lajos

  9. Drága Ica!
    Itt is sok szeretettel gratulálok csodás soraidhoz!
    Nagyon szép a befejező két sor!
    „Elsuhan mellettem egy furcsa kis titok,
    kifakult ifjúság, ami szép ajándék volt.”
    Ölellek …Babu
    💞💞💞

  10. Szép vers, kedves Ica, szívből gratulálok hozzá! Szeretettel olvastalak: Éva🍁🍁🍁

  12. „Elsuhan mellettem egy furcsa kis titok,
    kifakult ifjúság, ami szép ajándék volt.”

    Remekül megfogalmazott gondolat. Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!