Pinalatnyi helyzetem

(nem elírás a cím, hanem…)

Csak sodródom az árral,
olykor fennakadva a bérrel,
de eltelve a mával,
s nem aludva éjjel.
Bár a mára tervezett
terveket meg nem csinálttá
tette a tettetett jókedvem,
ami elhiteti véled,
hogy élek.
De félek,
hogy a képek
fakulnak,
s nem széppé alakulnak,
csak péppé lesznek, ha átnedvesednek a könnytől,
mit ejteni kéne,
ha belegondolok, mi maradt belőlem:
halva több, mint élve.
(pill, bontok egy sört)
Na, bocs a késésért, de inni kell,
meg hinni…
Én hiszek egy…
á, ez mahartság,
nem hiszek semmiben!
Itt a vers vége, maradjunk ennyiben.

Szólj hozzá!