Aki a csillagoknak énekel

(Nyári esték hangulata)

Ha láttál csillagfényes éjen elbóbiskolni csillagot,
ha eltűnődtél életünk értelmén,
mért jöttünk e világra, s hova tartunk,
nem tudhatod…

A Tejúton egymásba fonódnak a kis csillagok,
mellette trónol az enyém, a nagy, a szép
– Esthajnal vagyok – int és
ragyog…

A mindenséget megcsodálom,
kicsit félek, oly apró vagyok,
vajon mi dolgom e világon, mért jöttem,
meddig maradhatok…

Hát énekelek a csillagoknak,
ők értem vannak, s én értük vagyok.
A lét csak gagyog, a lelkem ragyog,
s ha rám kacsint egy, én boldog vagyok.

Egy csillagfényes nyári esten,
ha egyszer én is meghalok,
majd értem jönnek, és énekelnek
egy altatódalt a csillagok.

Majd értem jönnek, és betakarnak
az álmos, hunyorgó csillagok…

2019.

“Aki a csillagoknak énekel” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!