Őszi sirató

(éreztem számban édes csókod ízét
torkom fojtogatta, harapdálta
a kegyetlen feszültség:
láttalak, ahogy a tűzhely fényénél
pongyolád lobog, éreztem finom
étel ízét, mit együtt ettünk
egy csorba, zománcos kistálból
és nem akartam elhinni,
hogy melletted vagyok,
de milliárdnyi perc,
mit együtt töltöttünk,
az agyamban lobog)

aki elrabol tőlem
elátkozom,
elátkozom,
könnyekkel kiáltok,
mindent átkozok,
az időt is elátkozom,
mely megállni látszik,
csak kínozni segít
az istenit!

(csókodból egy liter vérem
biztos lett talán…
a petróleumlámpa is fellobbant
velem, és leégetett egy gyáva
legyet, mely végigduruzsolta
szerelmes szuszogásaink:
itt ha megéhezek, rád gondolok,
és megint kistálból eszünk,
ha megkívánlak, összecsókolsz,
megsimogatsz, jóllakik a lelkünk!)

a pókháló múlandóságára
esküszöm,
a könnyek fájdalmára
esküszöm,
szerelmem öröklétére
esküszöm,
hogy nélküled
tovább nem tűröm!

(kint esett az eső, emlékszel?
lámpát gyújtani készakarva
elfelejtettünk,
bent meleg volt, jó meleg,
pattogott a tűz
nem mint itt, ahol vagyok
ebben a farkasveremben,
és pattogott a tűz,
mely most fájdalmasan
ég bennem, égeti a lelkem,
valaki vigyen hozzád innen!)

“Őszi sirató” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Gugi!
    Még a szuszogásom is elállt,amíg olvastam.Szemtelen legyek!
    Csodálatos vágyversedet meghatódva olvastam a szó szoros értelmében!
    Gugi ez a vers -nagy vers! Egyedi !
    Őszintén gratulálok…Babu
    💞💞💞

  2. Mennyi fájdalom szorongathatja a lelked. Szomorú és mégis szenvedélyesek a soraid. A vágy, hogy ismét együtt légy szeretteddel majdnem, hogy felemészt. Dolgod van még itt a Földön, maradj velünk és alkoss szépeket! Melinda

Szólj hozzá!