Csupasz boldogság

Merengünk mind a ketten…
és reszketünk a szerelemtől
az öröm kivette az erőt
térdemből, testemből.
nem tudom, mit tegyek veled,
te ékszernél ragyogóbb,
te világ-gyönyörűség,
a nap megvakul,
ha belenézel, örülök neked.
Az örömtől sírok, mint őrült
és jólesik, mint kisgyereknek
ha elesik és felölelik,
a szomorú őszi tájban
ahogy arcod meglátom,
szívem megtavaszodik,
halálra kínoz, hogy
repülni nem tudok,
öledbe, szádat megharapni
mikor előttem vagy,
örömtől szívem szinte meghasad
csókodtól lábadhoz rogyok
ölelésedtől talán egyszer meghalok,
és örülök, örülök,
mint kisgyerek a
játékautónak…ábrándozok…

“Csupasz boldogság” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!