Fricska

Összes megtekintés: 84 

Fricska

Unatkozó szépasszonyok klubja lettünk lányok,
ezt hiszi a férfiember, ki szórja ránk az átkot.

Ők bizony azt sosem értik mi az mire születtünk,
életünket feláldozva, értük, s családért tettünk.

Mosunk, főzünk, takarítunk, az éjt – nappallá téve,
így a köszvény kitör rajtunk, negyven után évente.

Amíg ők a meccset nézik kényelmesen heverve,
jön az ünnep – a nagycsalád, s te konyhába temetve.

Imádunk mi nő is lenni az igazi fajtából,
megszépülve felöltözni, vagy semmibe – ha vágy szól.

Az unalmat nem ismerjük erre tanunk istenünk,
mert a fohász gyakran száll fel – ez a nap rövid nekünk!

Tanulságként annyit azért mégis csak leszögeznék,
gyengének vélt női vállak, tartják az ég pillérét.

Cobblah Ilona

“Fricska” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. “Tanulságként annyit azért mégis csak leszögeznék,
    gyengének vélt női vállak, tartják az ég pillérét.”
    Hogy is bírnák nélkülünk?

    Gratulálok szeretettel:
    Marica

  2. Kedves Ilona!
    Remek soraidat együttérzéssel olvastam.
    Sajnos senki nem tehet arról,hogy nőknek születtünk!
    A sors “ajándéka “!
    Gratulálok szeretettel ….Babu💝💝💝

Szólj hozzá!