Vallomás – 5
Szeretlek Téged…
Oly édes vagy,
lelkedben finom,
és kedves.
S boldoggá tesznek szavaid.
Mozdulataidban benne van a vágy.
Irántam: Ki oly sokat voltam már magányos.
Szeretlek örökkön rád gondolva;
Mert mindig megdobogtatod érző szívem.
Igy vándor lelkem melletted,
végre békét talál.
Szerelmed vígaszt nyújt, erőt ad.
Akarlak kényeztetni, óvni, imádni;
Amíg élet az élet,
s a holnapok a jövő.
Megérintettél őszintén,
létednek minden szeretetével.
Az összes csodás perceddel:
Melyeket végtelen – Veled tőlthetek.
S itt érzem végre,
mi egymásért vagyunk igazán,
kéz a kézben,
vonzódásban, megértésben.
Boldogságnak örömkönnyeit elsiratva.
Akarok csillogó szemeidnek tükreiben,
felragyogni újra.
Vágyni rád,
vágyni utánad szüntelen.
Szeretlek téged:
Őszintén…Bűntelen.
Soltszentimre; 2002. Március 8. Péntek.