Mint hajszolt csend

Megosztás Nyomtatás 212 megtekintés 7 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Sírás nyúzza halkan
a távolság dalát.
Rajtam követeli
hangszerét a nyár,
színek fakulását az ősz.
Olyan lettem,
mint hajszolt csend
nélküled, kedvesem.
Könnyes szemét
a tóban lehunyta
rég a tavirózsa.
Nyakigláb fenyvesek
között ködös fellegek
vonszolják a Holdat.
Szállna még a lomha szél
de csendre int az éj.
A közös álmok
ragyogtatnak mindhalálig.

“Mint hajszolt csend” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Ica! Összhang van a versedben, a nyakigláb fenyves is megjelent előttem, a hajszolt csend is remek, vonszolhatják a holdat a
    ködös fellegek…SZép! Üdv:Gugi

  2. Drága Babu!
    Nem vagyok én annyira magányos és szomorú, mint amennyire látszom.😘👨‍❤️‍💋‍👨
    Szeretettel
    Ica

  3. Drága Ica!
    Szomorúan a csendben is,a zajban is .A magány táncol rajtad sajnos.
    „Olyan lettem,
    mint hajszolt csend
    nélküled, kedvesem”
    Annyira szép és könnyed tartalma van és mégis szomorú a versed..
    Sok szeretettel gratulálok…Babu💟💟💟

  5. „Szállna még a lomha szél
    de csendre int az éj.”

    Hangulatos, szép versed tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌷

  7. „Sírás nyúzza halkan
    a távolság dalát.”
    Gyönyörűt írtál kedves Ica!
    Gratulálok szeretettel: Klári

Szólj hozzá!