Mint hajszolt csend

Összes megtekintés: 66 

Sírás nyúzza halkan
a távolság dalát.
Rajtam követeli
hangszerét a nyár,
színek fakulását az ősz.
Olyan lettem,
mint hajszolt csend
nélküled, kedvesem.
Könnyes szemét
a tóban lehunyta
rég a tavirózsa.
Nyakigláb fenyvesek
között ködös fellegek
vonszolják a Holdat.
Szállna még a lomha szél
de csendre int az éj.
A közös álmok
ragyogtatnak mindhalálig.

“Mint hajszolt csend” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Ica! Összhang van a versedben, a nyakigláb fenyves is megjelent előttem, a hajszolt csend is remek, vonszolhatják a holdat a
    ködös fellegek…SZép! Üdv:Gugi

  2. Drága Ica!
    Szomorúan a csendben is,a zajban is .A magány táncol rajtad sajnos.
    “Olyan lettem,
    mint hajszolt csend
    nélküled, kedvesem”
    Annyira szép és könnyed tartalma van és mégis szomorú a versed..
    Sok szeretettel gratulálok…Babu💟💟💟

Szólj hozzá!