Könnyből kőcsepp

Könnyből kőcsepp

Hol van kiért csillagot hullat az ég,és hol van ki rátalál majd
égből földre hullott égszerként.Angyalok könnye ez kőcseppbe
dermedve,megváltás gyanánt hullott,az elveszettként
bolyongó,hitét és lelkét vesztett embernek.

Viseld büszkén és mégis alázattal e becses ereklyét,engedd had
vezessen most elméd boritó gőgnek mindent elfedő ködén.
Magad hiszed csak elvakult ostoba bolondként,hogy különb
vagy minden embernél és Istennél.

Parány vagy csak a világot sújtó világban,ki segitséget nem kér
és nem remél,hitét vesztve önmaga dönt,nem kiván élni
a holnapban.A veszély nem múlik fölötted ha szemed behunyod,
csak tetteid által teheted szebbé és jobbá a világot.

Bölcs az ki különbséget tud tenni jó és rossz között,és nem csak
sirva vigad,elkövetett bűnei gyötrő lángjai között.Hidat épit
szeretetet fogva tartó gátnak romjaiból,és engedi hömpölyögni
folyamát,épiteni termékeny völgyet teremtő erejéből.

Az angyal súgja,most elválok tőled mint ágtól a falevél,tetteid
rémisztő látványától sikoltva zuhanok a föld felé.A lágy szél
megszán és belém karol,s halkan súgja,tudni kell vesziteni
ha már a szenvedélyed is halott.

Ó ti hidegen szikrázó csillagok,néma szemlélő tanúi sivár életemnek,
ha hibáztam is reményt sugaltok hunyorgó kékes fényetekkel.
Ne hunnyatok ki most a sötét időkben,legalább ti legyetek égi
testvérei,a földön a szeretet inségében szenvedő emberiségnek.

2020.11.27.

Szólj hozzá!