Mint rab madár ki
ködbe burkolódzó
rácsok közt várja
szabadulását,
mint gyenge lélek
álmodik egy szebb
jövőt magának,
mint ablakon lefolyt
pára mely eltakar
mindent a lét elől,
talán a valóság
igazát rajzolja
szív formába, ha
megszakad és várja
a megmentőt.
“Rácsok” bejegyzéshez 6 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
kedves Babu! Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel mindig. Éva
Kedves Éva!
Szép soraidat sok szeretettel olvastam!
Gratulálok….Babu💞💞💞
Köszönöm Rita az olvasást és kedves szavaid. Szeretettel. Éva
Szomorú, szép, rabmadár verssoraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌷
Köszönöm Klárika, hogy ide is benéztél. Szeretettel. Éva
Gyönyörű, szép sorokat írtál drága Éva!
Szeretettel gratulálok: Klári