Tág hómezőn

Összes megtekintés: 74 

Tág a hómező,
a végtelenbe elvesző
s ömlő, csillogó taván,
mint a súly siklik a szán.

Dús ezüstös csalit
billenti hamvas gallyait,
mely tündöklőbb mint tavaszán
és gyöngyvirágesőbe lejt a szán.

Ámde napkelet
már szűri -méri a szelet
és szárnya verdes szaporán
mint sebzett nagy madár az út porán.

S ezüst fák körül
hab duzzad, göndörül
s tarajlik, forr a hókazán
s fehér tajtékon szökken át a szán.

Merre most vajon
e táncos, csengettyűs hajón
amelynek bársonyos ölén
varázs borul fölém.

Kívánnám bárcsak halk puhán
a végtelennek kapuján
röpülne be velem, e karcsú
szán.

“Tág hómezőn” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Drága Rita!
    Örülök,hogy itt voltál és Mindenkihez van szép hozzászólásod!
    Sok türelmed kell legyen!
    Nagyon szépen köszönöm a kedves soraidat!
    Szeretettel üdvözöllek!…Babu😘😘😘

  2. Kedves Babu! Gyönyörű költői képeid, versed ritmikája szinte röpít mint a “szán” a havon. Jó volt elmerülni benne. “S ezüst fák körül
    hab duzzad, göndörül
    s tarajlik, forr a hókazán
    s fehér tajtékon szökken át a szán.”
    Szeretettel. Éva

  3. Drága Klárika!
    El messzire , ahol varázs borul fölém.!
    Nagyon szépen köszönöm kedves soraidat!
    Örülök a látogatásodnak!
    Sok szeretettel…Babu 😄😄😄

Szólj hozzá!