Ha hiszitek, ha nem,
ma reggel egy rigó
benézett az ablakon,
be is szólt “pszí, pszí,
szia szívem”, s elrepült.
Magnóliafám még lengette kicsit
idáig nyúló ágacskáit,
de aztán megállt, megpihent.
A rigófütty fennakadt a levegőben,
nem tartott a madárszárnyakkal.
Sötét, ködös, őszi idő van,
az angyalok itt röpködnek,
segítségkérő szavamra várnak,
talán ez a kis rigó hozta,
s viszi üzenetünket.
Az élet szép,csak látni kell,
minden jó lesz, engedni kell,
hogy a világ tegye a dolgát,
s az égbe juttassa imád,
melyben kérés, hála s köszönet.
A reggel így indult,
közben a fák közt kibukott a Nap,
s az éltető meleg sugarát
ránk, esendő emberekre s rigókra
szórta…ezt az aranyat…
Drága Éva! Köszönöm.💖
Üdv: Erzsi
Kedves Erzsike! Az élet szépségeit láttatni engeded soraidban. Szeretettel mindig. Éva
Köszönöm szépen kedves Ilona.
Szeretettel üdvözöllek:
Erzsi
Látványosan szép versedhez szeretettel gratulálok.
Ilona🌹
Köszönöm szépen kedves Klári. Majdnem egy fél évet vidéken voltam a tavaszi karantén után. Annyi apró s nagyobb szépséget láttam meg a természetben, a kertemben,melyek mellett eddig elmentem. Meg talán az állatok is észrevették, hogy nagy csönd van a ház körül…Fészek az ajtóm előtti mogyoróbokron, egy alkalommal a zárt verandán a szövőszékemre ült egy vörösbegy… máskor az ablakon egy mókus nézett be. Nagyon jó volt otthon.Szeretettel üdvözöllek:
Erzsi
Nagyon igazad van kedves Erzsike,
észre kell vennünk az apró szépségeket.
“Az élet szép,csak látni kell,” – ha már
megláttuk, akkor boldogabb és szebb
a Mi világunk!
Szeretettel gratulálok versedhez: Klári