Avatott mozdulat
rajzolja mosolyát,
felemás érzelem
lelkében kalapál.
Hontalan, hazátlan
arctalan világa,
kallódó időnek
kapuján kopogtat.
Cirkuszi létének
megadja önmagát,
dérverte szakállán
gyötrelem rezonál.
Utolsó fellépés,
manézs felfénylik,
orcáján vigyorát
rojtosra tépdesi.
Halkuló hegedű
kopottas zenéje,
rivalda fénykörén
szétfoszlik lelkében.
Magánya könnyei
befelé koppannak,
porondnak bohóca
álarcát ledobja.
Szeplőtelen érzület
túlcsordul lelkében,
mosolyba burkolja
megkésett szerelem.
Drága Klárika!
Sokszor nem tudhatjuk mi van a festett mosoly mögött. Nagyon szép dallamos versben emlékeztél meg a nevettetőről,
Lehet, hogy az életben is így van?
Sok szeretettel gratulálok.
Magdi🌷😘
Kedves Margitka!
Köszönöm látogatásodat, kedves
soraidat. Örömmel láttalak versemnél.
Szeretettel ölellek: Klári💞
Kedves Rita!
Örülök, hogy tetszett a versem. Köszönöm, hogy
nálam jártál és olvastál.
Szeretettel: Klári💞
Kedves Babu!
Örömmel láttalak versemnél, köszönöm, hogy olvastál.
Ölellek szeretettel: Klári💞
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy nálam jártál,
olvastál, örömmel láttalak versemnél.
Ölellek szeretettel: Klári❤️
Dága Klárika!
Szomorú, mégis nagyon szép versed tetszéssel olvastam!
Szívből szeretettel gratulálok!
Margit 💕
Kedves Klári!
Tetszéssel olvastam a versed. Bizony gyakran van a látszat és a valóság, mely között ott tátong a szakadék.
Szeretettel: Rita🌷
Drága Klárika!
Csodás és egyben szomorú soraidat
sok szeretettel olvastam.
Elég bús élete lehet egy bohócnak,még akkor
is nevetnie kell ,ha nagy bánat tapad a hátára!
Nagyon szép és megható! Gratulálok…..Babu💞💞💞
Drága Klári!
Kedveset és szépet írtál a nagy nevettetőről, pedig
Magánya könnyei
befelé koppannak!
Gratulálok szeretettel: Zsuzsa💞