alkonyi csend

színeket lop a lomha szürkület
bágyadó napsugár hajló ágra ül
rózsahintából fogy a lendület
csend szőtte hálóba apró nesz repül

ásít az idő nyújtózik egy árnyék
vérző eperként maszatol a nap
édes bíborfény utolsó ajándék
nap szemére csúszik a fellegkalap

sötét szökik szárba kúszik körbefon
itt-ott már vibrál néhány csillagneon

“alkonyi csend” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Ez is gyönyörű!
    Nagyon szeretem ezt az érzékeny lelkületet, ami (ki)munkálja a verseidet. Gyermeki, tiszta és erős is. Közel érzem magamhoz 🤫
    A vesszők, pontok, nagy kezdőbetűk felől én már nem is merek érdeklődni. Világgá mehettek 🙃

Szólj hozzá!