Ne engedd,…..

Nem csak neked fáj a bánat

e furcsa világ sok embert nyomaszt

Talán nincs is olyan család

hol gondtalanul várnák ez év karácsonyát

Fekete felhők borítják az eget

napot szeretnének látni az emberek

s valami fényt ott az alagút legvégén

hogy újra házukba költözzön a reménység

Ki fogom várni, mert kell hogy így legyen

Reménység nélkül az élet reménytelen

Lelkedet behálózza valami szürkeség

Ne engedd, hisz én sem engedném…..

Kondoros 2020 november 26 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

“Ne engedd,…..” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike! Csak bízni, reménykedni tudunk. Igazat szólsz bölcs versedben, ne engedjük, hogy úrrá váljék rajtunk a “szürkeség”.Szeretettel olvastam szép versed. Éva

  2. Kedves Erzsike!

    A reményt nem szabad feledni, bízzunk benn, hogy egyszer, meglátjuk a fényt az alagút végén.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi🌷

  3. Kedves Erzsike!
    Igyekszünk ellenállni ennek a “szürkeségnek”.
    Hittel reménnyel bízunk benne, hogy
    ismét kisüt a nap.
    Szeretettel gratulálok versedhez: Klári

Szólj hozzá!