Várakozás – egy szebb világra –

Hiába pompa, a zöldellő rét,
hiába napsütés, ha árnyékba vész.

Hiába gazdagság, kedvesség, a jó szó.
Hamisan csengő és a füledbe búgó.

Hiába az ajtó, a ki nem nyíló,
hiába a remény, a mámorító.

Hiába a hűség, megfagytak a szívek,
elkopnak mögötted lassan a színek.

Hiába az ember, ha lénye közömbös,
látszat csupán rajta, a bíborköntös.

Egy ajtó a világ, lágy zene, magnóliák.
Láthatatlan kezek festenek harmóniát.

Csak a szeretet, mi a kilincset legyőzi.
Tenyerében édes, szép álmokat szőni.

Átlépni egy másik, ettől szebb világba,
mikor szívünk, a szeretet ajtaját kitárja.

“Várakozás – egy szebb világra –” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. „Hiába az ember, ha lénye közömbös,
    látszat csupán rajta, a bíborköntös.”

    Bölcs gondolatok. Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!