Verset dalolni….

Összes megtekintés: 114 

Verset dalolni….
– a közelmúltban elhunyt zenészek emlékére –

Verset dalolni nem tud akárki
szép szógyöngyöket sorba fűzni sem,
lelkemet akarom most kitárni:
engedd, hogy egyszer még megérintsen.

Szívemből vers-szögeket rántok ki,
míg az est sötét szikrái hullnak,
hagylak ó, hagylak tüzet álmodni:
Újra izzon nyers érce a múltnak.

A sűrű nyár érett barack-ízét
égeti el ezernyi vérerem,
gyilkos láz lapul hűs hamva alatt…
A fej… a fejem zsibbadt jégverem.

Halkan zörgetek az ég kapuján:
Várnak odafent sárga csillagok…
Énekeld dalomat majd azután
ha elmegyek és mindent itthagyok.

A sírkert kék ködben csüngő csöndjén
ne félj, ne rettegj, meg fogsz találni.
Szálljon fel lelkedből ott dal-tömjén,
verset nem tud dalolni akárki!

20. november 29.

“Verset dalolni….” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!