Verset dalolni….
– a közelmúltban elhunyt zenészek emlékére –
Verset dalolni nem tud akárki
szép szógyöngyöket sorba fűzni sem,
lelkemet akarom most kitárni:
engedd, hogy egyszer még megérintsen.
Szívemből vers-szögeket rántok ki,
míg az est sötét szikrái hullnak,
hagylak ó, hagylak tüzet álmodni:
Újra izzon nyers érce a múltnak.
A sűrű nyár érett barack-ízét
égeti el ezernyi vérerem,
gyilkos láz lapul hűs hamva alatt…
A fej… a fejem zsibbadt jégverem.
Halkan zörgetek az ég kapuján:
Várnak odafent sárga csillagok…
Énekeld dalomat majd azután
ha elmegyek és mindent itthagyok.
A sírkert kék ködben csüngő csöndjén
ne félj, ne rettegj, meg fogsz találni.
Szálljon fel lelkedből ott dal-tömjén,
verset nem tud dalolni akárki!
20. november 29.
Kedves Rita, Marika és Gusztáv!
Köszönöm hogy nálam voltatok, együtt emlékeztünk a nagy zenészeinkre.
Üdvözletem és kézcsókom:
😉riston
Elmentek a nagy zenészek:Csak hull,csak hull reám ezüst eső…
Verset dalolni lenne jó….Üdv:Gusztáv
„verset nem tud dalolni akárki” – De Te mindig ragyogó sorokat írsz!
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: Marika 📝
Szomorú, szép versed tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌷