I Love You

Szeretlek

Valaha, réges-rég,
a távoli múltban
gyökeredzik eme sztorim,
oly messzire nyúltam.
Ez akkor volt, mikor az ajlavjút,
még szeretleknek hívták,
kapualjba lánynevekkel
együtt csak ezt írták.
Szeretleket mondott a nő,
ha búcsúzott párjától,
és nagyon boldog napsugarat
csókolt ki szájából.
Őszi szellőt lehelt ajka
reggel, ha ásított,
sivatagi nyomorúság ellen
szerelem fát-sított.
Nem bánták az anno élők,
ha hiba volt a gépben,
mert megszépítette a hibát
minden mindenképpen.
De eljött egyszer vegyszerezve,
nanotech-robottal
az idő, mikor ajlavjúzni,
kezdtek, egy fars okkal.
Valentin déj lett a napja,
hogy szerelmükre gondoltak,
nem vesztették el fejüket,
mindent jól megfontoltak.
Szalonnázás helyett immár
gardenpartit tartottak,
nem kapáltak, nem ásóztak,
állandóan nyafogtak.
Lassan tétlenségbe vonul
mindennemű nemiség,
rád ismerek, te leány,
fiú voltál nem is rég.
Ez a világ már nem olyan,
amilyen a világon,
lehet, a delete gombbal
magam ebből kivágom.
Ürességet, ami akkor
engem körbe-körbevesz.
Kitöltöm a szerelmeddel,
s új világom tele lesz.

Szólj hozzá!