Vigasztalan

Sírok között jár a novemberi szél,
mégsem a testem, a lelkem fázik.
Legördülő könnycsepp a gyertyafénynél,
nincsen rá szó, mennyire hiányzik.
Keresnék csodát valamilyen résen,
de nincsen… a jelenből hibádzik.
Nem keresek angyalt leszálló ködben,
színes emléket a fekete földben.

Még fájnak a látott, utolsó képek,
még eleven a rám szakadt bánat.
Még érzem azt a tehetetlenséget,
még könnyek oltják égő gyertyámat.
Képzelet, álom, hol érintés ébred,
ott lelem csak apámat, anyámat.
Karok bezárnak, magamhoz ölelem.
Valóság szürkül… gyász ül sírköveken.