Ott van az a fény minden áldott reggel,
hol megélni születnek a vágyak.
Szakadni próbál szokott kételyekkel,
nincs annyi kulcs, ahány ajtót zárnak.
Egy végiggondolt bárcsak… Kinek kell mind?
“Vagyok!” Pöccintett porszem a mának.
Lépcsőfokok várnak, ez itt a földszint,
a lift előtt már túl sokan állnak.
“Vagyok” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Úgy gondolom kedves Ilona, hogy Neked már nem szükséges a a lift előtt várakozni,
amit több gondolatod is bizonyít számomra!
Gratulálok! S.Gy
Zseniális! Gratulálok!
József