Tükör homály- kényes énem hagyom.
Kőszikla szívem jégvirág–nyílik hideg.
Hártya-ideg lélekbalansz, apró könnyek.
Sovány mosoly, alig öröm-bánat.
Mindent kiolt, elmegy tőlem vakon.
Észre sem vesz. Átölelném a fákat.
Remény magok szomjazzák a Földet.
“Alig remény” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Olvasatomban, ez már maga a reménytelenség, kedves Barna!
Tetszett a gondolatvezetés!
Üdvözlettel: György