Csillagfényes éjszakán,
mikor mindnyájan alszanak,
a szorgos manók
minden ajándékot
bepakoltak
a jó öreg Mikulás
szánjába.
Csupa varázs
és meglepetés,
hogy mit rejt kedves,
szelíd mosolyú
Mikulás zsákja.
Piros ünneplő
ruháját felveszi,
ősz haját megfésüli.
Hosszú fehér szakállát
kérges tenyerével
végig simítja.
Felébreszti hű
szarvasát Rudit,
hogy elkísérje
hosszú útjára.
Repül, s siklik a szán
hófehér hegyeken,
s völgyeken.
Vízesések barlangját
jégcsapok függönye
takarja.
Meseszép a látvány.
Mire a füstölgő kéményű
házakhoz ér,
szívében határtalan
örömet érzet.
Az ablakban sorakozó
csizmákat bőkezűen
megtöltötte ajándékkal.
Virgácsot csak oda rakott,
ahol rossz gyerek lakott.
Aztán tovatűnt a
nagyszakállú Mikulás.
2020. november 30.
Kedves Éva, örülök hogy gyermekkorodat idézte fel benned versem. köszönöm hogy olvastál. szeretettel. heni
Kedves Henrietta! Kedves versed gyermekkorom idézte fel, na és a fiamét, aki már szintén ajándékoz! Szeretettel olvastalak. Éva