Összes megtekintés: 27
BOROS EMBER NÓTÁJA
Valami Adyból
Kicsi falum felett felhős
most az ég, nem érek haza,
Beborult a kis faluban,
A pataki csendes tájon,
Már csak magamat sajnálom.
Ott töltöttem szép napokat,
Beszéltem a diófának,
Ott folyt el a száraz patak,
Melyben vizet sosem láttak,
De sajnáltam ott magamat!
A Meszesre ki-ki jártam,
A Terbetét megcsodáltam,
Jó bor kellett akkor nekem.
Törtem fejem a gondokon,
Azokért magam sajnálom!
Mulattam egész éjszaka,
Belebetegedtem abba,
Már a nő se kellett nekem.
Akkor is volt mindig borom,
Mindenért magam sajnálom!