Télen

A mezőt elöntő homályban
szétterülnek a köd rongyai.
A Napnak falaz az áruló idő,
amit lelakott már rég az ősz.
Sorra kihűlt, amiben tűz volt,
lángja bennem találja magát.
Dalban didereg a téli magány,
bádogisten útszéli kereszten.

“Télen” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Ica, kedves! Csodás szóképeid elragadóak!!! A Napnak falaz az áruló idő….Dalban didereg a téli magány….
    Öröm olvasni Téged !Üdv. Gugi

  2. Elnézést kérek tőletek, hogy nem válaszoltam a kedves soraitokra, valahogy mindig kimaradt ez az oldal.😍
    Szeretettel láttam a h.szólásokat
    Ica

  3. Kedves Ica!
    Mindig rácsodálkozom egyedi,
    különlegesen szép képekkel
    megírt soraidra.
    Nagyon szépet írtál!
    Gratulálok szeretettel:Klári🌷💕

  4. Kedves Ica!

    Csodás versedet élmény volt olvasni.
    Szeretettel gratulálok
    Magdi🌹

  5. Drága Ica!
    Szépséges soraid átjárták szívem és a lelkem!
    Bár hűvös sorok,de felmelegítettek.
    Sok szeretettel ölellek….Babu💝💝💝💝💝

Szólj hozzá!