A mezőt elöntő homályban
szétterülnek a köd rongyai.
A Napnak falaz az áruló idő,
amit lelakott már rég az ősz.
Sorra kihűlt, amiben tűz volt,
lángja bennem találja magát.
Dalban didereg a téli magány,
bádogisten útszéli kereszten.
“Télen” bejegyzéshez 9 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Gugi!
Köszönöm szépen a megtiszteleő soraidatT
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Ica, kedves! Csodás szóképeid elragadóak!!! A Napnak falaz az áruló idő….Dalban didereg a téli magány….
Öröm olvasni Téged !Üdv. Gugi
Elnézést kérek tőletek, hogy nem válaszoltam a kedves soraitokra, valahogy mindig kimaradt ez az oldal.😍
Szeretettel láttam a h.szólásokat
Ica
Kedves Ica!
Gratulálok szépen megfogalmazott soraidhoz!
Szeretettel: Marika
Kedves Ica!
Mindig rácsodálkozom egyedi,
különlegesen szép képekkel
megírt soraidra.
Nagyon szépet írtál!
Gratulálok szeretettel:Klári🌷💕
Kedves Ica!
Csodás versedet élmény volt olvasni.
Szeretettel gratulálok
Magdi🌹
Drága Ica!
Szépséges soraid átjárták szívem és a lelkem!
Bár hűvös sorok,de felmelegítettek.
Sok szeretettel ölellek….Babu💝💝💝💝💝
Csodaszép vers. Gratulálok!
József
„Sorra kihűlt, amiben tűz volt,
lángja bennem találja magát.”
Szeretettel: Rita🌷