Csitt!

Összes megtekintés: 12 

Hiányzik néha a csend!
Hogy végre a rend legyen a trend.
És az a csillag
Mi alatt születtem,
Elfelejtené, már a végtelent.
S adna egy pontot,
Egy apró erőt,
Amibe kapaszkodnék délelőtt,
Ami még este is mellettem lenne,
Ringatna egyre, hogy tente-tente.
Gyermekek álmát, s kutyakölykökét,
Aludnám végre, és a szénkefék,
Nem kopnának már tovább bennem,
Ha sikerülne egy perc nyugalmat lelnem.
Bonyolíthatnám kívánságomat,
Nevesíthetném az álmaimat,
Érdesíthetném szenvedésemet,
Megnevezhetném, amit nem lehet.
Megnevezhetném, amit nem szabad,
S nem furdalná semmi az oldalamat.
Békén hagyna végre a lelkiismeret,
Csak egyszer mondhatnám így ki a nevedet!
Mondhatnám azt, hogy ennyi!
Ne kellene hozzá messzire menni,
Csak átlépni egy-két íratlan szabályt,
S meghágatni magamat magammal talán.
S eltörni minden csapdát előttem,
Amik már jóllaktak régen belőlem.
S elfelejteni mindent, mit tanított apám.
Akkor lennék boldog! Akkor talán!

Ehelyett csendben szívok egy cigit,
– A halál megint közelít egy picit!
S nem bánom legyen, jöjjön, ami jön,
Arcomon csendben legurul, egy könny…

Szólj hozzá!