Néha messze vagy.
Máskor nagyon közel.
Hullámzó ár-apály
ritmusa ölel.
Egyszer az égbe tart,
máskor visszaránt.
Végtelen pillanat
neveti a halált.
Csábítva, hajszolva
az évek sorát,
öröklét övezi
az elmúlás porát.
Ha messze vagy, jövök.
Nem hagylak el.
Ez az érzés örök.
Minket eggyé emel.
Csodás!