Barátom a könyv
Ha ködök ölelnek apró tanyákat,
foszló fákról bronzpénzét gyűjti az ősz,
liezonok zizegve rám találnak,
könyvlapok selymén szemem el-elidőz.
Ha horizontra folyik a vézna Nap
s hamuszínű égre csordul rőt vére,
borzas bokrok között esti szél szalad
s susogva táncol a tücsök-zenére.
Elmegyek akkor. Várnak hősök,
mesék, poémák, novellák, regények…
Új idegenek, régi ismerősök,
kik szívem pitvarában jól megférnek.
Veres szemével leskel már a hajnal,
könyvvel kezemben (nem tudom letenni),
nagy tanulság, amit mondok e’ dallal:
A könyv olyan társ, ‘mit nem pótol semmi!
’20. augusztus 15.
liezon: /francia/ (szerelmi) kötelék, vonzalom. Itt: kapcsolat
Köszönöm Gyuri, hogy olvastál.
😷riston
Minden könyvnek egyedi alakja, illata és élete van!
Jó vers
Gratulálok
Gyuri
Kedves Melinda!
Köszönöm hogy itt jártál, és tudom azt, hogy nagyon sok könyvbarát van, akiknek valódi társa a könyv, elválaszthatatlan barát.
Nagyon szép ünnepeket kívánok
😉riston🌲
Köszönöm Rita, hogy olvastad a “könyves“ versemet.
Meghitt, békés karácsonyt kívánok
😉riston 🌲
Szívemből szóltál!
„Új idegenek, régi ismerősök,
kik szívem pitvarában jól megférnek.”
Tetszéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita🌷