Égzengésben

Elsötétült napfényében
viharfelhők gyülekeznek,
felmorajló égzengésben
hegytetőkön átkönnyeznek.

Szél borzolta tollruhába
szárnyasaink eliszkolnak,
menedéknek ereszaljba
mindannyian bevackolnak.

Cirmoscicánk ijedtében
vacsoráját elszalasztja,
kisegerünk örömében
farkincáját kunkorítja.

Vén házőrzőnk örvendezik
zivatarkor egymagában,
boldogsággal ácsingózik
eső mosta szőrbundában.

Kurta farkú kis malackák
pocsolyába heverésznek,
elégedett anyakocák
örömükben röffengetnek.

Tyúkólunknak lajtorjáján
szárnyasaink gubbasztanak,
nyáridőnek zivatarján
tojást tojni nem akarnak!

Kitisztuló napfényében
bárányfelhők gyülekeznek,
csendesedő égzengésben
hegytetőkön tekeregnek.

“Égzengésben” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Ica!
    Köszönöm, hogy olvastál,
    örömmel láttalak versemnél.
    Ölellek szeretettel: Klári❤️

  2. Drága Éva!
    Köszönöm látogatásodat,
    kedves soraidat.
    Ölellek szeretettel: Klári❤️

  3. Kedves Klárika! Kedves versed szeretettel olvastam. Felüdülés volt a télben. Éva

  4. Drága Magdikám!
    Köszönöm látogatásodat, kedves soraidat.
    Ölellek szeretettel: Klári💕

  5. Kedves Rita!
    Köszönöm látogatásodat,
    örömmel láttalak versemnél.
    Szeretettel: Klári💕

  6. Drága Klárika!

    Nagyon szépen irod le a nyári záport, még a házőrző is jól érzi magát.
    Sok szeretettel gratulálok.
    Magdi🌧⛈🌩🌹🥀

Szólj hozzá!