Levél a júliusnak
Zsibongva jöttél, ajkad forró volt,
szemeid kékjében fürödtem én,
rózsa nyílott halvány homlokodon,
s zöld tűz égett a bokrok gally-ölén.
Szívem téged örökké visszavár,
hőn áhít ezerszínű berket,
hol jószagú széna friss illatán
a napsugár délibábot kerget.
Jaj! Most köd-fátyolos hideg gyászban
elhullott virágok hűs tetemén
a tél füstölög fagyos magányban
nap-nap után szomorún, feketén.
Szél visong, és patakzó sós könnyem
a gubancos hajú föld felissza,
kiszakad a heves vágy belőlem:
Július szerelmem! Gyere vissza!
’20. december 13.
Kedves Marika!
Mindig itt volt a július mindig is itt lesz, amíg ember él.
Köszönöm, hogy velem várod.
Kézcsókom:
😉riston
Köszönöm Rita, hogy velem várod a júliust, biztosan megjön.
Velünk vagy nélkülünk?
…
Kezeidet csókolja:
😉riston
Bízunk benne, hogy még vendégünk lehet július.
Gratulálok soraidhoz!
Szeretettel: Marika
Kedves Ágoston!
Minden örömmel olvasom remek verseid, ahogy tettem ezt most is. Visszajön július, csak egy kicsit várni kell rá.
Szeretettel: Rita🌷