Levél a júliusnak

Összes megtekintés: 80 

Levél a júliusnak

Zsibongva jöttél, ajkad forró volt,
szemeid kékjében fürödtem én,
rózsa nyílott halvány homlokodon,
s zöld tűz égett a bokrok gally-ölén.

Szívem téged örökké visszavár,
hőn áhít ezerszínű berket,
hol jószagú széna friss illatán
a napsugár délibábot kerget.

Jaj! Most köd-fátyolos hideg gyászban
elhullott virágok hűs tetemén
a tél füstölög fagyos magányban
nap-nap után szomorún, feketén.

Szél visong, és patakzó sós könnyem
a gubancos hajú föld felissza,
kiszakad a heves vágy belőlem:
Július szerelmem! Gyere vissza!

’20. december 13.

“Levél a júliusnak” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!