Egyszer majd…

Egyszer majd a hegyek
völgyekbe borulnak,
irányt vált a folyó,
mint aki eltévedt,
visszafele nőnek
füvek és virágok,
farkasok torkából
lágyan szól az ének.
Akkor letérdelnek
büszke templomtornyok,
mormolnak valamit
a jámbor emberért,
hisz “nem tudja, mit tesz”,
s aki tudja, azért.
Aki tudja, bújna
lyukba, repedésbe,
mint kövön napozó
gyík, ha megriasztják,
s nincsen üres üreg,
ami befogadná,
ami elrejtené,
hogy átmentse magát.

“Egyszer majd…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

Szólj hozzá!