Várakozás…

Mint bús cinege,
ki zord tél végén
tavasz ébredését várja,
fáknak zöldülését,
fagyott föld enyhülését,
fűcsomónak sarjadását,
csalfa eső lágy szellőjét,
virágszirom virulását,
illatmámor közeledtét,
angyalszívek ölelését,
puha kéz cirógatását,
gyermekajkak kacagását,
vidám szemek ragyogását,
angyaloknak szelíd táncát,
lelkeknek rezdülését,
törékeny szívnek békéjét,
félelmek elengedését,
úgy várjuk már érkezésed,
jászol ölén ébredésed,
karácsonykor születésed.

“Várakozás…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Melinda!
    OLvasva soraidat meglepődtem! Mindenre kiterjedt figyelmed!
    Olyan szépen kapcsoltad egybe mint egy puzzle-t, közben
    versed vírul a boldogságtól!
    Sok szeretettel olvastam……Babu⚛️⚛️⚛️

  2. Kedves Melinda!

    Nagyon jól lejött a versből, hogy mennyire fontos az, amit így vártál. Tetszéssel és szeretettel:

    Rita🌷

Szólj hozzá!