Barangolások, – hegyen völgyön át
Kísért múltat követő lábnyoma.
Míg a hegytetőn fákat borzolja
Vad jeges szél, látni már tél arcát.
Tomboló vihar lelkek zugában
Gondolat semmi, csak táj szépsége
Bűvöl el, fáradtan álruhában
Szöszmötöl, remeteség rémsége.
Ereszkedő sötétség csillaga
Követve lohol a hegyoldalon,
Napjaink tébolyának románca
Borzongat, hideg esti alkonyon.
Drága Marikám! Örülök, hogy benéztél. Szeretettel mindig. Éva
Drága Évikém! Kifejező, remek versed szeretettel olvastam.
Tombol a vihar a lelkek zugában, félelemmel ugyan.
Ölelésem.
M.
Icukám! Köszönöm biztató szavaid. Szeretettel mindig. Éva
Próbáljuk rejtegetni a félelmet…de még itt van közöttünk.
Szeretettel gratulálok Évike, ne félj…bízzál.
Ica
Köszönöm Rita értő olvasásod! Szeretettel mindig. Éva
“Napjaink tébolyának románca
Borzongat, hideg esti alkonyon.”
Tetszéssel és szeretettel: Rita🌷