Ünnepelni jöttem…

Összes megtekintés: 18 

Ünnepelni jöttem…

Ünnepelni jöttem a NŐT,
Az örök Istennőt,
A tündérkirálynőt,
Egyszóval: a NŐT.

Amikor úgy fél évszázada
Kitárult előttem a Nap világa,
Anyámon kívül nem volt másom
Ő volt az egész világom.

Aztán ahogy cseperedtem,
Egyre csak botladoztam,
Nem volt, ki utamat egyengesse,
De jött a kedvenc tanárnőm, Emese.

Úgy húszegynéhány évesen
Túl pár Élettől kapott jobbegyenesen
Beragyogta az életemet egy szempár
’Mely annyi mindent adott immár.

Ő lett számomra A Szépség,
A mindenséget beragyogó Istenség.
Ő adott két új életet
És nem kért mást, csak szeretetet.

Pályámat rengeteg nő segítette
Utamat sok tündéri kéz egyengette.
Ők soha nem kértek semmit,
Csupán virágból egy apró csokornyit.

Sötét lelkem utcáin a napvilág után botorkálván.
Én mit adtam nekik oly’ mogorván?
Számomra a fényt jelentik ők
A mindig kedves, mindig aranyos NŐK.

Imádom az örökké kedves, tündérszép Nőket
És soha nem tudom eléggé tisztelni Őket.
Nekem ők jelentik a csodát
A mindennapok boldogság-áradatát.

Immár ünnepelem a NŐT,
Az örökös Istennőt,
A mindenkori tündérkirálynőt,
Egyetlen szóval: a NŐT.

© T. Tamás Ferenc, 2017. márc.

Szólj hozzá!